Az emberi szem egyik legfontosabb alkotóeleme a szemlencse. Feladata a beérkező fény fókuszálása a recehártyára, vagyis a retinára, ahol a tulajdonképpeni fényérzékelés történik. Hasonló szerepet játszik, mint a fényképezőgépek objektívje, de anyaga és működése attól eltér. 

1) A szemlencse - az objektívektől eltérően természetesen nem üvegből, hanem - szerves anyagokból épül fel. Három részből áll: külső része a lencsetok, ennek vastagsága csak mindössze néhány ezredmilliméter. Belseje két részből áll: egy kocsonyásabb, lágyabb kéregből, és egy tömörebb magból. A szemlencse átmérője 9-10 mm, viszont vastagsága változó.

2) Míg a fényképezőgép a fókuszálás során előre-hátra mozgatja a lencséket az objektívben, addig a szem úgy végzi a fókuszálást, hogy a szemlencse domborúságát változtatja. Közelre nézéskor domborúbb lesz a szemlencse, távolra nézéskor laposabb. Ezt tartórostok és izmok bonyolult mechanizmusával oldotta meg a természet. Ha magában állna szemlencse, akkor domború állapotában találnánk, de a mögötte lévő csarnokvíz nyomása miatt a szemben alapvetően laposabb lenne. Ezt a nyomást képesek ellensúlyozni a fókuszálást végző izmok. Vastagsága tehát kb. 3,4 valamint 4,5 milliméter között változhat.

3) A szemlencse nem egyedül végzi a fény fókuszálását, sőt, a feladatból oroszlánrészt vállal a szaruhártya. Míg a szemlencse átlagos törőereje 22 dioptria, addig a szaruhártyáé 43. Tehát a szaruhártya is egy lencseként viselkedik ebben az élő objektívben. Nem véletlen, hogy a lézeres látásjavító műtétek a szaruhártyát formálják át úgy, hogy a dioptria nullára csökkenjen.

4) A lencse "táplálékát" a hátulsó csarnokvízből nyeri ozmózis útján. Anyagcseréje ezért igen lassú. A táplálék szót azért tettük idézőjelbe, mert a szemlencse belsejében nincsenek élő sejtek, csak fehérjék, és víz. A fehérjék kb. a lencse tömegének a harmadát adják, míg a víz a kétharmadát. A lencse átlátszóságának a szempontjából kulcskérdés a benne lévő víz és fehérjék egészséges eloszlása. Ennek a pontos mechanizmusa máig kutatás tárgyát képezi.

5) Ha a szemlencsében lévő fehérjékből konglomerátumok (szemcsék) jönnek létre, akkor romlik a lencse átlátszósága, és elkezd kialakulni a leggyakoribb lencsebetegség, a szürkehályog. A szemcsék kialakulásának okait ma is vizsgálja a tudomány. Annyi biztos, hogy az életkor előrehaladtával folyamatosan nő az esélye, valamint bizonyos életmódbeli és környezeti tényezők is akadályozhatják vagy segíthetik a kialakulását. A lencsében található egyik fehérje, az alfa-krisztallin védőfehérjeként működik, vagyis segít megakadályozni a szemcsék létrejöttét, ezért ha annak mennyisége csökken, akkor megnő a szemcseképződés esélye. Sajnos az alfa-krisztallin mennyisége az életünk során folyamatosan csökken a szemlencsében, ami az egyik oka annak, hogy a szürkehályog kialakulásának folyamatát nem tudjuk visszafordítani és ezért jelent egyedüli megoldást a szemlencse cseréje a szükrehályog kezelésében.

6) Érdekes tény, hogy a szemlencse egész életünk során növekszik. Ez úgy zajlik, hogy az egyenlítője környékén levő hámsejtek fokozatosan lencserostokká alakulnak át, így a lencse térfogata az élet folyamán mintegy egyharmadával gyarapszik.

7) Életünk kezdetén a lencse belsejét kitöltő anyag még lágy, de a serdülőkortól kezdve a lencse közepén lévő rostok tömörülni és keményedni kezdenek, így jön létre a lencsemag. A mag növekedésével csökken a lencse alakváltoztató képessége, ezért egyre nehezebben vagyunk képesek fókuszálni a távoli és a közeli tárgyakra. Ez az egyik fő oka az öregszeműségnek, ami 50 év felett általánosnak tekinthető. Aggastyánkorban a lencse általában egész tömegében megkeményedik.