Egyáltalán miért kell bárkinek is műlencsét, vagyis mesterséges szemlencsét választani? Sajnos a kérdés előbb-utóbb szinte mindenkinél aktuálissá válik, mivel a szürkehályog nehezen elkerülhető szembetegség, és jelenleg egyetlen módon, műlencse beültetésével gyógyítható. 

Annyira azért nem kell megijedni, mivel a műtét viszonylag kockázatmentes, viszont a műlencse választásra oda kell figyelni. Jó hír, hogy a műlencsék fejlettsége már olyan szinten jár, hogy esély van arra, hogy jobb lesz a látásunk a beültetett műlencsével, mint az eredetivel. Vannak, akiknél nem alakult még ki a szürkehályog, de mégis megcsináltatják a műtétet, mert így a többi látásprobléma egy része is megoldható, nevezetesen azok, melyek valamilyen leképezési hibából adódnak: rövidlátás, távollátás, asztigmia. Természetesen az egyéb látásproblémákra: zöldhályog, vagy a retina betegségei nem jelent megoldást a műlencse.

De nézzük, milyen szempontokat kell mérlegelni annak, aki szürkehályog-műtét előtt áll, és műlencsét kell választania. A szempontok a következők: 

1) Megfelelő ár.

2) Ne okozzon később valamilyen másodlagos szembetegséget.

3) Minél kisebb vágást kelljen ejteni a szaruhártyán.

4) Minél többféle távolságra lehessen vele fókuszálni a használata során.

Mondanunk sem kell, hogy az összes szempont egyszerre nem érvényesíthető. Választani kell a prioritások közül, hiszen a beültetésre kerülő lencsék ára annál borsosabb, minél “többet tudnak”. Amelyik például többféle távolságra is biztosítja a szemüveg nélküli éles látást, az nyilvánvalóan többe kerül, mint amelyik mellé szükség lesz majd az olvasószemüvegre. A fenti szempontok közötti eligazodás természetesen csak részben a páciens feladata, szerencsére van, akire bizton támaszkodhat: a szemész szakorvos. A műtétet végző orvos el fogja mondani a javaslatait és a lehetőségeket. A szemész szaktudása a műtét elvégzése mellett a lencsetervezés mikéntjében is megjelenik, ezért ebben is számíthat a támogatásra.

A műlencséket górcső alá vetve, technikailag két szempont létezik: az egyik a műlencse anyaga, a másik a fókuszáló képessége. 

A műlencsék anyaga

Régebben merev lencséket ültettek a szemlencse tokjába, ezek anyaga plexi volt. Azóta már sokat fejlődött a technológia, és legtöbbször a lencsét összehajtott állapotban helyezik a tokba egy kb. 2 mm-es vágáson keresztül, és a lencse ott kinyílva felveszi végleges alakját. A mai, korszerű műlencsék anyaga általában magas víztartalmú, bio-kompatibilis akril polimer. Ezen lencsék között is találhatunk hidrofób (víztaszító) és hidrofil (nedvesíthető) felülettel rendelkezőket. A hidrofil felülettel rendelkező lencsék hátránya, hogy a felületükre ez évek múlásával a csarnokvízből gyakrabban rakódnak ki különböző, a látásélességet befolyásoló anyagok, illetve a másodlagos szürkehályog kialakulásának előfordulási gyakorisága is magasabb. Ezért az utóbbi években a hidrofób felületű műlencsék terjedtek el a klinikai használatban. A legkorszerűbb műlencsék anyaga elnyeli az UV sugarakat, így védve a retinát a nap káros sugaraitól. 

Egyfókuszú

Megkülönböztetünk egyfókuszú (monofokális), és többfókuszú (multifokális) lencséket. Az egyfókuszú lencsék egyetlen távolságra biztosítanak éleslátást, legtöbbször úgy vannak beállítva, hogy távolra fókuszálnak, tehát például autóvezetéshez tökéletesek, de ha az illető olvasni szeretne, akkor fel kell hogy vegye az olvasószemüvegét. Az olvasószemüveg, vagy a másodlagos szemüveg kiválasztásával érdemes néhány hetet várni a műlencse beültetése után, hiszen legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy a műlencséhez igazodjon a szem többi része, és a beágyazottsága tökéletes legyen. 

Fontos megjegyezni, hogy bármilyen lencsét is választunk, annak létezik tórikus változata is. A tórikus műlencsék egyik tengelyükben más dioptriaértékűek, mint az arra merőleges tengelyben. Ennek segítségével az asztigmiát is korrigálni lehet a szürkehályog-műtét során, azaz nem csak a szürkehályogot javítjuk a műlencsével, hanem az asztigmiát is. Ez csökkenti a szemüvegfüggést, és olcsóbbá teszi az olvasószemüveg lencséit, mert nem kell drága cilinderes lencsét használni.

 Többfókuszú

A multifokális lencsék manapság három különböző fókusszal is rendelkezhetnek. Ezek nem úgy működnek, mint a hagyományos multifokális szemüvegek, ahol a fejet különböző szögbe döntve különböző fókuszokat lehetett elérni, mivel a szemüveglencse teteje illetve alja eltérő mértékben domború. A multifokális szemlencsék más elven működnek: a lencse törőképessége, vagyis domborúsága gyűrű alakú sávonként változik, ezért a fej döntése nélkül képes egyszerre fókuszálni a távoli, a közepesen távoli, valamint a közeli tárgyakra. Csodát persze ne várjunk: azok a részei a mesterséges lencsének, melyek nem a megfelelő távolságra vannak beállítva valamennyire zavarják majd az éles képet, főleg gyenge fényviszonyok mellett. Ezért azoknak, akik például gyakran - esetleg hivatásszerűen - vezetnek, inkább a távolra optimalizált egyfókuszú lencsét javasolják a szakemberek, mivel az tökéletes képet ad, igaz hogy csak egy zónában. Akiket viszont jobban zavar a szemüvegek cserélgetése - azon túl, hogy visszakapták látásukat, - nekik lehet, hogy igazi megváltás a trifokális műlencse adta kényelem.